Ugrás a tartalomra

Vasút Fejlesztések ·

Vasúti alagút Kelenföld és a Nyugati pályaudvar között: nyomvonalak és a megvalósíthatóság mérlege

A fővárosi fejpályaudvarok kapacitáskorlátainak feloldására kidolgozott Duna alatti vasúti alagút a hazai közlekedéstervezés egyik legnagyobb léptékű elképzelése. A megvalósíthatósági tanulmány nyilvánosan közölt eredményei és a távlati megvalósítás realitásai.

  1. Terv
  2. Döntés
  3. Építés
  4. Átadás

Tanulmány készült, lezárása nem ismert

Alagútfúró pajzs kör alakú vágófeje egy mély építési akna alján, mellette aprónak tűnő munkások

Budapest fejpályaudvari struktúrája a tizenkilencedik századi vasútépítés öröksége, amely a mai elővárosi és távolsági közlekedés számára egyre merevebb üzemeltetési korlátot jelent. A Nyugati, a Keleti és a Déli pályaudvar vágányain a vonatok zsákutcába futnak be: az irányváltás időt vesz igénybe, a vágányok keresztezése pedig csökkenti a be- és kiáramló kapacitást. Erre a rendszerszintű problémára kínálna megoldást a Kelenföld és a Nyugati pályaudvar közötti, Duna alatti vasúti alagút, amely átmenő rendszerűvé alakítaná a budapesti vasúti csomópont egy részét. A meglévő felszíni kapacitások bővítését a Déli körvasút fejlesztése célozza, míg az alagút a délnyugati és az északi, keleti irányú vonalak közvetlen átkötését teremtené meg.

Mit oldana meg az átmenő vasúti rendszer?

Több európai nagyváros példája mutatja, hogy a fejpályaudvari rendszer átmenővé alakításával jelentősen növelhető a hálózati kapacitás anélkül, hogy a belvárosban új felszíni vágánycsoportokat kellene létesíteni. Bécsben a 2010-es években átmenő főpályaudvar épült, Lipcsében pedig a City-Tunnel kötötte össze a belváros alatt a korábban szétválasztott elővárosi vonalakat. A 2021-es tervezői tájékoztatás szerint egy fejpályaudvari vágányon óránként legfeljebb 2–3 vonat tud megfordulni, átmenő üzemben ennek többszöröse.

Budapest esetében egy kétvágányú alagút a Kelenföld felől érkező dunántúli vonalakat (a hegyeshalmi 1-es, a székesfehérvári 30a és a pusztaszabolcsi 40a vonalat) közvetlenül összekapcsolhatná a Nyugati pályaudvarról induló vonalakkal, például a váci–szobi (70), a veresegyházi (71) és a ceglédi (100a) vonallal.

A gyakorlatban ez azt jelentené, hogy az elővárosi vonatok nem Kelenföldön vagy a Déli pályaudvaron fejeznék be útjukat, hanem a föld alatt átszelnék a várost, megállnának a belvárosi csomópontokban, majd tovább haladnának. Az ingázók egy részének így nem kellene metróra átszállnia ahhoz, hogy elérje a főváros munkahelyi vagy egyetemi központjait. A koncepció a Déli pályaudvar felszíni megszüntetésével és a felszabaduló vasúti területek újrahasznosításával is számol.

Nyomvonal-változatok a megvalósíthatósági tanulmányban

A Budapest Fejlesztési Központ (BFK) 2020. június 4-én írta ki uniós közbeszerzésen a részletes megvalósíthatósági tanulmány elkészítését, amely az alagút mellett a Nyugati pályaudvar átmenő állomássá alakítását és a felszabaduló vasúti területek hasznosítását is vizsgálta. A szerződést 2020 novemberében egy magyar–svájci–holland–brit tervezőcsapattal kötötték meg.

A 2021 októberében közölt tájékoztatás szerint az előkészítés során négy nyomvonalat vizsgáltak, köztük a Kossuth téri, a Deák téri és a Batthyány téri megállót érintő változatokat, végül pedig a Széll Kálmán téri megállóval tervezett nyomvonal mellett döntöttek. Ennek főbb jellemzői:

  • mintegy 4,5 kilométeres, kétvágányú alagút a Duna alatt Kelenföld és a Nyugati pályaudvar között;
  • föld alatti megálló a Széll Kálmán téren, ahol az alagút négyvágányúra bővülne, a Nyugati pályaudvar alatt pedig nyolcvágányú állomás;
  • óránként és irányonként mintegy 20 vonat átbocsátása;
  • a Déli pályaudvar megszűnése a felszínen, a Nyugati pályaudvar egy részének föld alá kerülése.

A Széll Kálmán téri változat a budai oldal egyik legfontosabb közlekedési csomópontját, az M2-es metrót és a villamosvonalakat kapcsolná be a vasúti hálózatba.

Műszaki kihívások: mélység, fúrás és az állomások kialakítása

A projekt a hazai mélyépítés egyik legnagyobb léptékű vállalkozása lenne, hiszen az alagút a Duna és egy sűrűn beépített városrész alatt haladna. A BFK 2021-ben külön környezeti hatásvizsgálatot indított, amelyre a beszámolók szerint 500 millió forint uniós (CEF) és 500 millió forint hazai forrás jutott. A vizsgálat kiterjed a kitermelt föld elszállítására, az állomások szellőzésére és füstelvezetésére, a zajra és a rezgésekre, a felszínsüllyedésre, a karsztvíz és a barlangok védelmére, valamint próbafúrásokra is.

A Széll Kálmán téri és a Nyugati pályaudvari mélyállomás kialakítása különleges kihívást jelentene: a Nyugati alatt több vágánnyal, elosztószintekkel és a meglévő M3-as metróhoz, illetve a felszíni pályaudvarhoz vezető kapcsolatokkal kellene számolni. Az állomások tűz- és menekítésvédelmét az uniós vasúti alagútbiztonsági előírások (TSI SRT) szerint kellene méretezni.

A tervezés hivatalos állása és a távlati realitás

A Kelenföld és a Nyugati pályaudvar közötti vasúti alagút nem légből kapott ötlet, de jelenleg a stratégiai tervezés szintjén áll:

MérföldkőDokumentált státuszDátum / Forrás
Budapesti Agglomerációs Vasúti Stratégia (BAVS)A kormány elfogadtaKormányhatározat, 2021. december
Részletes megvalósíthatósági tanulmány2020-ban szerződés, 2021-ben a Széll Kálmán téri változat kiválasztása; lezárásáról nem találtunk hivatalos közléstBFK-tájékoztatás, 2020–2021
Környezeti hatásvizsgálat2021-ben indított előkészítés; eredményéről nem találtunk hivatalos közléstBFK-tájékoztatás, 2021
Végleges kormányzati döntés az építésről2021-ben még nem született; azóta sem találtunk ilyetSajtóbeszámolók, 2021 és 2026
Kivitelezési forrásNem áll rendelkezésreSajtóbeszámoló, 2026. április

A projektet előkészítő BFK-t 2022 májusában megszüntették, feladatai a minisztériumhoz kerültek. Egy 2026. áprilisi elemzés szerint a megvalósítás határozatlan időre lekerült a napirendről, mert az állam jelenleg nem tudja finanszírozni, és a szakmai figyelem a felszíni alternatívának tekintett Déli körvasútra összpontosult; ennek kivitelezése azonban 2026 októberében szintén leállt. A 2021-es tájékoztatás az építést a 2030-as évekre célozta, költségbecslést pedig nem tett közzé. A jelenlegi források a meglévő felszíni vonalak és a kapcsolódó új vasúti megállóhelyek fejlesztésére összpontosulnak.